Ebben a videóban az alapjárat.hu autós magazin csapatával azt veséztük ki – nagyon alaposan – hogy valójában milyen a jó autóülés beállítása.
Ahhoz, hogy a gerinc minden “alkatrésze” élvezni tudja a helyes “futóműbeállítás” – azaz a megfelelő ergonómia előnyeit, számos kérdésben döntenünk kell, amikor autóba ülünk:

• Milyen messze legyen az ülés a kormánytól?
• Mekkorát dőljön hátra az ülés?
• Hogy állítsd a fejtámlát?
• Számít-e az oldaltámasz?
• Milyen magasban legyen a kormány?
• Mikor inkább előny, és mikor inkább hátrány a deréktámasz?
• Legyen-e, és ha igen mekkora legyen a deréktámasz mértéke?
• Ha van combtámasz, az hol legyen?
• Milyen magasra állítsuk a kormányt?

és ez még csak a pár legfontosabb…

Ha sokat vezetsz autót, és érdekel, hogy az autóülésedet hogyan tudod a leggerincbarátabbá tenni – akkor ez a videó Neked szól!

Átveszünk benne minden olyan prevenciós tippet, ami autóvezetés közben komoly tényező lehet a gerinced egészségének megőrzésében.

A videóban 5 különböző autótípus példáján keresztül vesszük át az autóülés helyes beállításának legfontosabb szabályait.

The post Az autóülés beállítása – minden amit a gerincbarát autózásról tudni érdemes. appeared first on Porckorong.hu.

A gyors tempóban fejlődő fájdalomtudomány egyik alapelve, hogy a fájdalom mindig valós – és teljesen mindegy, hogy ez a fájdalom honnan ered,
mindig szenvedést és kellemetlenséget okoz a páciensnek…

Wow.
Ha ekkora közhellyel indul egy két kilóméteres blogbejegyés, akkor jó eséllyel végig unalmas lesz – talán most kéne abbahagyni az olvasást – gondolhatod most…
És jó eséllyel igazad is van!
Még az is előfordulhat, hogy a végére kiderül, hogy nem is a porckorongsérv(nek hitt) problémád a fájdalmaid fő oka…)

Bármilyen rosszul hangzik, az hogy egész pontosan mitől fáj a derekad,
általában rejtély…

Lehet most azt gondolod, hogy a Te esetedben aztán semmiféle rejtély nincs a gerincfájdalmad oka mögött, hiszen pontosan tudod, hogy:

– porckorongsérved
– szegmentális instabilitásod
– valamilyen degenerációd van.

…és ez már évek óta látszik az MRI-n…
(ha érdekel  hogy ez a sok képen látható elváltozás pontosan mennyit számít, akkor olvasd el ezt – tanulságos )

vagy ott van a leleteden az egyértelmű “lumbágó isiásszal” esetleg a “xy degeneratív elváltozás” diagnózis…

Tudnod kell, hogy a “lumbágó” a derékfájások, az isiász pedig a “lesugárzó fájdalmak” egyszerű gyűjtőfogalma, ami mögött egyelőre még nincs különösebb “pontosítás”,
ha pedig azt gondolold – ahogy a legtöbb páciensünk máig teszi –  hogy egyértelműen a képen látható elváltozások és degenerációk okozzák a fájdalmadat,
akkor kb. 90% esélyed van rá, hogy tévedsz!

A modern kutatás azt mutatja, hogy a derékfájások mindössze 9-10%-áért felelősek olyan konkrét elváltozások, melyek egy MRI leleten is láthatók,
– és rengeteg teljesen tünetmentes, egészséges ember leletén is láthatók pontosan ugyanezek a kibotosulások, degenerációk.
(ha ez újdonság Neked, akkor tényleg olvasd el ezt is! )

Ergo – az esetek 90-91%-ában elsősorban NEM(!)
a képen látható dolgok a felelősek a fájdalomért.

Megdöbbentően hanzik, ugye?

Először mégis foglalkozunnk ezzel a határozottan a kisebbséghez tartozó 9-10%-nyi pácienssel,
akik jó eséllyel a terapeuta legfelemelőbb és legsikeresebb esetei lesznek – hiszen itt minden “szöveti”, “fizikai”, és teljesen “misztikum mentes”.

Itt a terpeuta – ha tényleg naprakészen ért a gerinchez és – tudja, hogy melyik szövet milyen ingerre, mikor, hol, milyen formában tud
tünettel válaszolni, akkor pár jól irányzott célzott kérdésből, funkcionális tesztből, és a képekből származó információból ki fogja deríteni,
hogy melyik szövet a páciens problémájának pontos forrása.

Ezen a ponton konkretizálódik a “lumbágó isiásszal” – azaz a derékfájás lesugárzó tünettel –
egy egészen konkrét képpé:

A kolléga – a fejében szinte egy algoritmust futtatva – a vizsgálat közben egyre pontosabban látni fogja,
ahogy pl. az L5-ös porckorong alapértelmezetten tünetet nem adó kisebb kiboltosulása egy hosszú ülés utáni  felálláskor hogyan
és milyen irányból “tolódik rá” a kérdéses ideggyökre, és ezzel vált ki egy jól meghatározott helyzetben irritációt.

Innentől egyszerű lesz számára megtalálni az adekvát korrekciós irányokat is, melyek ebből szinte adják magukat. 

– Meg fogja mutatni, hogy hogyan állj fel, majd módosítsd egy kicsit a tartásod álláskor, hogy ne provokáld tovább a sérült területet.

( nem árt, ha nem irritáljuk folyamatosan ami amúgy is érzékeny és gyulladt – ahogy a főzés közben véletlen megvágott ujjadat sem reszelgeted tovább a konyhakéssel,
a porckorong és az ideg kapcsolatában sem érdemes további mozgásokkal / helyzetekkel tovább feszíteni a húrt. 
Ez egy fontos lépés, hiszen ha nem hagyjuk abba a sérülést okoz mechanizmust, akkor rázós futam a gyógyulás – bármilyen szuper is egy terápia – ennek ellenére ez a
lépés sajnos itthon is és külföldön is sokszor kimarad.)

– Aztán ha az oktatás rész megvan, akkor a egészen kis számú, és nagyon specifikus gyakorlatot fog mutatni a kolléga – hogy ezzel tudd egészen pontosan célozni a sérült szövetet.

Bármilyen fura, nekünk ezek a “papíron súlyosabb” esetek jelentik a kisebb kihívást – mert eléggé adott az út, elég kevés a rejtély – ráadásul pont ez az a terület, amire a kiképzésünket
gyógytornászként kapjuk.

……………………..

Rövid sidenote ehhez a csoporthoz:

Azt persze előre sosem lehet tudni, hogy a dolog sikeres lesz-e és mondjuk elkerülhető-e egy műtét, de maga az irány
– amerre tartani kell – egy sikeres “szöveti diagnózis” után általában egész pontosan belőhető.
– ennél a csoportnál a statisztikák azért erősen bizakodóvá tesznek minket a várható eredményt illetően.
Az ilyen jellegű a problémáknak a zöme – a betegfórumok durva háttérzaja ellenére – három hónapon belül minden terápia nélkül(!) is el szoktak múlni.
( kivéve a zárólemez sérüléssel járó eseteket, ahol ez néha egy – másfél évig is eltart, vagy további problémákat hozhat magával. )

…………………….

Ott, ahol tényleg egy konrtét szövet konrét sérülése okozza a tünetet – pl. egy porckorong által adott gyöki nyomás –
általában a páciens is nagyon összeszedett:

• Náluk a probléma oka jellemzően fizikai, így legtöbbször ugyanaz érzik, jellemzően ugyanott, ugyanarra a terhelésre, hiszen
  valamilyen erőhatás átlépte a szövet tűrkőképességének határát, pl. 20 év folyamatos ülés az irodábban v. egy random hűtő a költözéskor ami too much volt. )
• A beteg ebben az esetben szinte mindig pontosan mondja el, hogy mi a baj,
  és azonnal látszik, hogy a személyiségének minden rétegéből hatékony megoldást keres erre.
• A konzultációk ezekkel a páciensekkel általában rövid, tárgyilagos, a konklúzió pedig tiszta,
  így legtöbbször a session maximális elégedettséggel tölti el mindkét felet.
• Ők azok, akik ha megtalálják a tényleg profi terapeutát, akkor általában gyorsan el is érik az eredményt, utána nem írogatnak betegfórumokra és olvasgatnak
  ott hónapokig mindenféle “gerinces rémtörténeteket”, hanem “boldogan” élnek… )

A gerincfájdalmak 90-91%-a azonban közel nem ilyen “egyszerű” eset…

A gerinc témájú szakmai konferenciáinkon nap közben mindenki nagyon okos, rendezett és jól öltözött – aztán jön a lényegi rész, amikor este újra összefuttok a résztvevőkkel és az előadókkal – de már lent a bárban.
Mivel jellemzően elég borsos a részvétel, az utazás, a szállás és a “mindenféle körítés” ára, mindenki ki akarja maxolni a rendezvény hozzáadott értékeit , ezért még itt is – és pár kör után is –
jellemzően szakmai témákról szokott forogni a diskurzus.
Ilyenkor viszont már jóval kevésvé rendezett, jól öltözött és okos a társaság – itt már sokkal inkább a bizonytalanságok és a kérdések
a fő téma. Az egyik állandó témakör ilyenkor – nem véletlenül – pont a nem specifikus derékfájás oka…

Azt a 90-91%-ot,  ahol nem az MRI-n látható dolgok fájnak – azaz az összes többi derékfájást – nem specifikus derékfájásnak nevezzük.

Ez a kifejezés nagyon jól és komolyan hangzik – a laikusok számára,
de egy idézettel megmutatom, hogy bár politikailag jóval korrektebb verzióban, de valójában mit csomagol:

“I’ve been studying back pain for the past
50 yrs, and if anyone says they know where
back pain comes from, they’re full of shit.”

kb. fordítás:

Az elmúlt 50 évben folyamatosan a hátfájást kutatom és ha valaki azt mondja,
hogy tudja, hogy a hátfájás honnan származik, az szimplán egy kamugép”

Ezeket a sorokat Alf Nachemson(!) – az a legendás professzor mondta, akinél valószínűleg
a világon nem sok ember tudhatott többet a gerinc működéséről.

Számos ismert publikációja mellett a nevéhez fűződik az a híres kísérlet, amikor a hetvenes években élő emberek porckorongjaiba egy
mérőműszert vezettek, hogy pontosan lehessen tudni, hogy milyen testhelyzeten mekkora bennük a nyomás.
( azon kevés kutatás egyike, melyet lassan 50 év elteltével is validnak tartja a tudomány a gerinc témakörében )

Szóval a nem specifikus derékfájás az a derékfájási forma, amiről nem igazán tudjuk pontosan beazonosítani,
hogy mitől van…

A szerencse, hogy a hatékony kezeléshez nem is feltétlen kell annyira pontosan tudnunk ezt…:)

A nem specifikus derékfájások egy része szöveti eredetű:

Nem kell rögtön “túlmisztifikált pszichés hókuszpókuszt” keresni a nem specfikus gerincfájdalmak mögött,
hiszen maga a biomechanika önmagában is kellően komplex és izgalmas dolgokat tud művelni a testünkben.

Előfordulhat például, hogy “megszokásból” rosszul tartod / használod magad:

Mondjuk bármilyen okból előre helyzett a fejtartásod, és emiatt túlfeszítesz pár izmot a vállad körül.

• Ezekben a kompenzóló izmokban viszont a nem épp rendeltetésszerű túlfeszülés miatt anyagcserezavar alakulna ki, és elkezdenének fájni.
• Ezt elkerülendő más izmok fognak bekapcsolnni a súlyelosztásod újdonsült megoldásába.
• Ezek pedig valahol összébb húznak egy csigolya közti ízületet,
• Ez a “torlódóbb ízület” hogy ne legyen ebből gond picit elforog, ami kicsit túlterhel egy kettővel odébb lévő ízületet.
  és így tovább…

Ezt a valamilyen szinten teljesen természetes adaptációs mechanizmus most is mindannyiunkon fut.

Ez sem feltétlen kell, hogy fájdalmat okozzon, de előfordulhat, hogy egy fentihez hasonló a láncreakcióban valamelyik alkatrészünk
kicsit érzékenyebbé válik – és idővel megfájdul.

Ez a dominóeffektus alkattól függően mindenkinél másképp alakul, a lényeg, hogy ritka, hogy “a bűnöző maga kezd el kiabálni”
– ergo ritka, hogy a legelső elem okozza a tünetet.

De hogy ki volt az eredeti bűnös, azt jellemzően csak a jó szándékú dilettánsok merik egész biztosan kiejenteni.

( off: ellentétben Nachemson professzorral, a gyorstalpalón végzett jó szándékűdilettánsok valahogy mindig rettentő biztosak a dolgukban… )

Szerencsére ilyenkor nem is annyira fontos tudnunk a pontos okot,
vagy deklarálnunk, hogy mi volt előbb – a tyúk vagy a tojás.

Ilyenkor a mozgásterápia lényege egyszerűen az, hogy elkezdjük abba az irányba terelni a rendszert, ahol az egész biomechanika egy kicsit könnyedebb, feszültségmentesebb lesz.

Hiszen ha az izomzat többször és jobban ellazulhat, ha a mozgás lazábbá válik, ha a fej kicsit a “helyére kerül”, akkor a fenti játékban mindenkinek kicsit könnyebb lesz a dolga,
a fájdalom pedig a túlterhelés rendszer szintű oldódásával egész gyorsan elmúlhat.

…………………………………………………………

rövid sidenote:
Már ha nem nézzük el, és nem hisszük ilyenkor mereven azt, hogy a páciens az előző 9-10%-os csoportba tartozik…

• Ha terapeutaként egy MRI képen látható sérvet rögtön elkezdünk “főbűnösként” kezelni …
  ( úgy értem a képet az ember – és a valódi tünetképző szövet –  helyett.)
• Ha betegként az interneten olvasott rémregények hatására rögtön félni kezdünk tőle…
• Majd  “ész nélkül” elkezdejük kímélni magunkat – kihagyva bizonyos mozdulatokat..
  az jelentős károkat okozhat abban az esetben, ha mégsem a képalkotón látható elvátlozás okozta a tünetet,
  mert pont a fentiekkel lehet igen hatékonyan krónikus problémát csinálni az apróságokból.

Ezért is nagy hiba túl gyorsan fétist csinálni a képalkotó eljárások képeiből, poszt itként a páciens homlokára nyomni azok eredményeit,
esetleg betegként presszionálni az orvost, hogy írjon már ki egy MRI-re, amikor ő ezt nem javasolja első körben.

Hiba az is, ha nem a gerincproblémák kezelésében járatos, kellően “evidence based”, megfelelő
végzettséggel rendelkező “guruval” kezeled magad, hiszen ezek között a fájdalomforrások között meghúzni a határokat még a megfelelő végzettségű / tudású szakembereknek
sem könnyű…

……………………………………………………..

De tegyük fel most pontosan látjuk, hogy egy szöveti eredetű, de nem specifikus derékfájással van dolgunk. 

A szakmánk brilliáns változatosságban volt képes mozgásterápiás eljárásokat kifejleszteni a dolog javításának az érdekében:

A gerinc mindenféle okos és tudományos tréningje elérhető itthon is.
Mind kiválóan alkalmas:

•  “core” aktiválására… ( bármi legyen is ez a core, hiszen “funkcionális anatómiailag” ilyen nem létezik –
•   a tartás javítására ( bármennyire nem elsődlegesen függ össze a tartás a tünetekkel)
•  a törzsizmok erősítésése ( bármennyire nem erő kell egy stabil gerinchez)

melyek a cinikus zárójeles részek ellenére mind igen hatékonyan segíthetnek ezen a problémakörön.
( már abban az esetben, ha egyéb minimumfeltételek adottak : a páciens eleget és jól alszik, nem depressziós, nem él krónikus stressz alatt,
nincs ennek a mozgásmintának különösebb pszichés eredete, stb…)  

Igy a nem specifikus derékfájások kérdésének a kérdésében most is pont ugyanolyan győztesen “ellovagolhatnánk a naplementében”, mint az előző csoport esetén.

A baj csak az, hogy kényszert érzek, hogy idebiggyesszem, hogy a fenti jól megkonstruált fizioterápiás módszereinkhez képest semmivel sem kisebb hatékonyságú,
ha elmegyünk sétálni, úszni,  pilatese, tollasozni, vagy a konditerembe.

( Ezek krónikus esetben pontosan ugyanannyit segíthetnek, mint a modern mozgásterápiák, és általában nagyságrendekkel jobban, mint a legtöbb passzív, a páciens
izomzatát-idegrendszerét-mozgását nem tartalmazó megközelítés
– gyógyszer, manuális beavatkozások, csodakrémek, bárminek nevetzett épp divatos masszázsformák – pl. fascia rilíz, stb…
csak épp ingyen vannak, bárkinek rendelkezésére állnak, így nehéz belőlük jó üzletet vagy hangzatos módszert csinálni…)

Miért működik ebben az esetben pont annyira egy szimpla séta,
mint az agyonszofisztikált tréningprogram?

Azért mert ennél a csoportnál a lényeg, hogy a terhelt szöveti
helyzetből kiszedd magad. Ha pedig mozgásban vagy, akkor nehéz belemerevedni egy statikus,
mindig egy területet terhelő pozícióba.

Ha a klasszikusan előre helyezett fejtartással rendelkező szomorú, vagy stresszes ember kicsit ellazítja magát, akkor két lehetősége van:

•  vagy orra esik, (sosem ezt fogja választani )
•  vagy kicsit jobban elegyedik a gravitációval, így a feje a kicsit jobban a “helyére kerül” – ettől pedig tovább lazul az izomzata,
  és az ördögi kör máris egy kellemes irányba fordul.

( ezért segít a pszichoterápia, az antidepresszánsok, a kórház elhagyása, egy látványosan negatív lelet, vagy a közösségi légkör is a gerincfájdalmak többségén –
mind segít egy kicsit jobban érezni maga, ami hat a tartásodra, ami hat a szövetek terhelésére…)

A kulcs a szöveti eredetű nem specifikus derékfájás esetén:
mozdulj ki a szöveti túlterhelésből…

Nagy kárt okozhat ezért az, aki ránézve egy MRI leletre rögtön letiltja a kedvenc sportájáról a beteget.

Ez az első csoportban  ( a 9-10%) néha (!)  elkerülhetetlen, viszont a nem specifikus derékfájásnál ennek semmi létjogosultsága nincsen, hiszen
ebben az esetben nincs olyan szövet, amire annyira vigyázni kéne…

…………………….
Egy jó futás, egy kellemes konditermi edzés endorfinnal, tesztoszteronnal, csupa kellemes érzéssel tölti meg az embert.
Egy jó gyúrás vagy egy könnyű nyolcas és pár beiktatott sprint után Te már nem leszel olyan görbe…

És helyes gerincgörbületek mellett  az izomzat is ellazul…:)
Onnan pedig csökken a kompresszió, csökken az ízületek túlterhelés…
……………………

Szóval bármennyire fura, a fenti “lazulj el, mozogd ki, szokj át rá” megközelítés – azaz a nem specifikus tréning, az izomrelaxáció és tartás optimalizálás – megközelítése
jóval nagyobb eséllyel fog segíteni,  mintha rágörcsölnénk valamire, ami nincs – és szigorú gyakorlatokat kellene csinálnod rá – melyekre – ha hajlamos vagy az ilyesmire –
szintén rá lehet görcsölni, hogy jól csinálod-e. ( Természetesen ezt lehet célzottan, tudatosan is csinálni – tartásiskolák, NMPT, tudatos relaxáxió a nyak-vállöv- állkapocs környékén, stb…)

Ezen a szinten könnyel előfordulhat tehát, hogy a sok terápiás tiszteletkör helyett
“csak”  újra kellett volna tanulnod egy lazább, optimálisabb testhasználatot.

Ha ebbe a csoportba tartozol, és a gyógytornászod:

•  nem merevedett rá az MRI leleteden látható elváltozásokra, hanem felismerte, hogy valójában mivel van dolgotok.
•  Te sem ragadtál le a fitness világ városi legendákra épülő maistream tévedéseinél
  ( erősíts core izmokat, billentsd magad alá a medencéd, nyújts fasciát, és társai – mert ezek nélkül aztán nem élet az élet…:) ) 

…akkor jó eséllyel itt is csodás eredmények tudnak születni…
– ha a mozgásrendszer finomhangolására tesszük a fókuszt.

Ilyenkor a gyakorlatok amiket kapsz jellemzően “ürügyek” a mozgásra / a mozgásszervi status quóból való kimozdulásra – azaz nem lesznek annyira specifikusak mint az első csoportnál,
és az sem számít, hogy túl pontsan hajtsd őket végre – a céljuk sokkal inkább az, hogy rajtuk kereszül a terhelési pontjaid mozogjanak el onnan, ahol a lenni szoktak…

Ilyenkor a “komoly és tudományos” terápiát elváró pácienseinknek hasonló gyakorlatokat fognuk adni, mint az előbbi csoportnál
– mert tudjuk, hogy a mozgás a lényeg – de a lazább betegeinket sokkal inkább sétálni, úszni, kondizni fogjuk küldeni – egy tudatos tartáskorrekció,
az izmok ellazításának, a páciens biomechanikájának a rendezésének a megtaníta mellett. ( ezen nem bonyolult, de odafigyelést igénylő dolgok )

Amíg ez a jeleség megáll a szövetek szintjén, addig nem specifikus mozgással, kis tartásjavítással, jó alvással, a szövetek
rendszeres megmozgatásával legtöbbször rendben is leszünk…

Sajnos azonban ebbe – a már kicsit tágabb egyenletbe –  elég gyakran belekeveredik
egy sokkal nagyobb hatalmú, és mehatározóbb tényező
– az agyunk…

Amikor már nem csak a biomechanika okozza a tünetet,
hanem a fájdalomra “rásegít” az agy:

A fájdalomról sokáig azt hittük, hogy egy szöveti károsodás jele, ami változásra / változtatásra motivál.
Persze ahogy ez a szakmánkban lenni szokott, hamar kiderült, hogy ez csak részben igaz – van még jó pár réteg ennél mélyebben is.

Ha csak akkor kezdenék el fájni, ha már károsodott valamelyik szövetem, az régen rossz lenne nekem,
hiszen így nem tudnám igazán hatékonyan megvédeni a szöveteimet a sérüléstől.

A szövetkárosodás és a fájdalom jelentkezése között van egy biztonsági ablak, egy puffer.

Ennek a puffernek a mértéke viszont kismillió dologtól függ:
– az alvásmennyiségtől, a fájdalom jelentésére vonatkozó hiteimtől, a genetikámtól, az elvárásaimtól, a kultúrámtól, az előzetes tapasztalatimtól, stb…

Példák:

• Apukám pl. rosszul tud lenni egy tűszúrástól, de semmi kellemetlent nem érzett, amikor katéterezték a szívét, egyszerűen mert nem nézett oda, és azt hitte, hogy csak a karját törölgetik.
• Ha a tigrisnek gazellakergetés közben kificamodik a bokája, kő kemény fájdalmat fog érezni, mert egyetlen vacsoráért végzetes hiba lenne végleg tönkretenni a bokáját
• Viszont ha a gazellának ficamodik ki a bokája a tigris elől menekülve, akkor jó eséllyel nem fog ebből érezni szinte semmit, mert a fájdalom csak zavarná élete legvadabb sprintje közben.
• 1992-ben a tekintélyes British Medical Journal írt egy esettanulmányt egy építőmunkásról, aki átlőtte a bakancsát egy százas szöggel. Az iszonyatos fájdalmat csak erős narkotikumokkal tudták csillapítani
  a csizma levágásához, amikor is kiderült, hogy a szög pont az ujjai között ment át – egyetlen szövetét sem érintve.

A fájdalom tehát agy terméke, nem a szöveteké
– az agyunk pedig nagyon összetett, és keményen belenyúl ebbe a sztoriba: 

Mi akkor is tudunk fájni, amikor az idegrendszerünk egy potenciális sérülés vagy fájdalom – korábbi emlékekre, hitekere alapozva – a szöveti károsodás megelőzésére törekszik…

•  Ha kellően mélyen hiszek abban, hogy előre hajolás közben valamilyen menthetetlen terhelés éri a porckorongomat,
  akkor félni fogok a sérüléstől, és könnyedén fájdalmat generálok, annak érdekében,
  hogy megvédjem a kérdéses szöveteimet.
•  Az izmaim a mozdulathoz tartozó hit miatt kialakuló stressz miatt nagyságrendekkel erősebben feszülnek meg,
  ami valós túlterhelést okoz a csigolyák között, ami tovább növeli az érzékenységet.

Igy gyorsan lehet kialakítani fájdalom elkerülő mozgásmintákat – melyek öngerjesztő jóslatként okozhatnak idővel akár valós strukturális elváltozásokat
– ezzel jelentősen tetézve a problémát.

Ha valakinek volt korábban tünetet adó porckorongsérve ( első 9-10%) – ezek a sérvek két hónapos átlag szintidő után minden terápia nélkül is meg szoktak gyógyulni
– de az előre hajlástól / terheléstől való félelmet nem engedte el, az könnyen ott találhatja magát, hogy már évek teltek el, de még mindig nem meri nyugodtan bekötni a cipőjét,
vagy a felesége cipeli az ásványvizes rekeszeket.
( mindkettő igaz történet – ráadásul elég gyakori is ) 

A  bizalom kérdése eddig is fontos volt,
itt viszont kritikusan lényegessé kezd válni:

Itt a javulás már egyértelműen nem az ilyen-olyan szofisztikált mozgásterápiás gyakorlatokon –  ilyenkor szinte teljesen mindegy mit mozogsz, csak tudd lazán, félelem nélkül és ergonomikusan használni a szöveted  –
hanem a helyes “viselkedés oktatásán” múlik.

A beteg részéről  annak az elfogadása,  hogy maximálisan kontraproduktív dolog a fájdalomelkerülő mozgásviselkedése,
kulcskérdéssé válik…

…hiszen ha valaki egy fájdalom elkerülő magatartást folytat,
akkor paradox mód erősen túlterheli a gerincét, és az agyát is folyamatosan tréneli a “puffer” növelésére –
így a folyamatos “érzékenyítésre”. 

Miért okoz túlterhelést a nagyfokú óvatosság és védelem?

Könnyen megérezheted a gyakorlatban, csak körözz egyet lazán a csuklóddal majd tedd meg ugyanezt erősen ökölbe zárt kézzel!
A második esetben pont olyan fokozott terhelés éri a mozdulat közben a csuklódat, mint a “túlvédett”, “vigyázva előfeszített” gerinc alkatrészeit.

A gerincre való kiemelt figyelem pedig vér profin feltanítja az idegrendszert az apró szöveti kellemetlenségek egyre intenzívebb megélésére.
( centrális szenzitizáció )

………………..

Rövid sidenote: ezeket az embereket nagyon gyakran túl sok pénzt költenek el mindenféle divatos, de teljesen hatástalan kezelésre.

Miközben egyre jobban félnek és azt érzik, hogy baj van – az tapasztalják, hogy nincs javulás –   ezért mindne felé keresik a megnyugtatás,
így minden kétes értékű “kezelést” végiglátogatnak, ahol némi reményt sejtenek ezekre.

A betegség egy módosult tudatállapot is, így könnyen kerül a páciens napjainak fő fókuszába a gerinc és rá irányuló félelem.
( egyszerűbben fogalmazva: olyanok lesznek, mint a szerelmesek…
semmi másra nem tudnak gondolni, csak a mániájukra – értsd: a szerelem esetén a lány vagy a fiú , a gerinc esetén pedig annak a megóvása / érzetei.
Ez számos hormonális változással is jár együtt – aminek következménye a gyors tempóban csökkenő fájdalomköszöb. )

A kezelések persze legtöbbször a különböző terapeuták legjobb szándéka mellett történnek, akinek ha:

a.) vagy nincs elég ideje észrevenni a probléma valódi jellegét,
b.) vagy nem elég rutinos meglátni, hogy miről van szó,
c.) vagy nem mer konfrontálni a beteg hitével és valóságával. ( pl. azzal, hogy előre hajolni mindig és kis terehelésnél is súlyosan veszélyes)

az már egy keményebb játszma, aminek a kezelését tanulni kell
– de főleg a segítő szakmát választó személyiségeknek, de hosszú távon a hatékonyág érdekében ez elengedhetelten.

………………

Ezen a ponton a probléma az összetettsége folytán már jóval nehezebben kezelhető: 

A gyógytornásznak – az orvos tanácsára – bíznia kell a saját tudásában annyira, hogy pontosan lássa, hogy mikor kell inkább “felszabadítani” és “kibontogatani” a beteget a rettegéséből.
(nagyon fontos, hogy a kommunikációja korábban se “zárja” soha, hanem a laza, de ésszerű óvatosságra készítse fel.)

A páciensnek pedig itt 100%-os bizalomra van szüksége a terapeutájában.

Ez a szint bár gyakori, erősen igényelne egy szakszerű pszichés támogatást – ami viszont itthon még elvétve valósul meg.

( részben azért, mert kevés ember szakképzett gyógytornász és pszichológus egyszerre, így team munka hiányában a szomatizációt a gyógytornász ismeri fel nehezebben,
a pszichológus pedig jó eséllyel az “bedől” a tünet vélt (!) szöveti eredetének )

Tovább nehezíti a kérdés, hogy amennyiben a félelem kialakul és tartós marad, akkor a páciensek együttműködése egyre gyorsabb tempóban válik limitáltá.

A dolog érthető: ha páciensként minden érzeteddel azt érzékeled és látod,  hogy van alattad egy mély szakadék – ez a centrális szenzitizáció hatása –
akkor nagyon durván kell bízni valakiben, aki azt mondja, hogy mégis nyugodtan fejezd be az ágba való görcsös kapaszkodást  – mert egyrészet nincs hová leesni, másrészt ettől lesz jobb lesz neked…
A szomatizációról találsz infót ebben a videóban.

A terapeuta – beteg kapcsolatot tovább nehezítheti, hogy a páciens sokkal inkább a gyors megnyugtatás kielégülésére, mint a csupa “kockázatos” mozdulatokkal terhes mozgásterápiára vágyik, ami
– ha a szakember nem ismeri fel, hogy miről van szó – egy idő után könnyen vezethet egy egyoldalú folyamathoz.

Egy szintén gyakori forgatókönyv:
amikor a terapeuta ellenérdekelt fél:

Persze a gerincprobléma tünetei sokkal mélyebb szintekről is eredhetnek, mint egy rosszul megtanult fájdalomkerülő magatartás.
Még Freud vezette be a pszichológiába a betegségelőny fogalmát.

Hogy mi ez pontosan, azt nagyon könnyen el lehet magyarázni a TAPE jelenséggel.

Azokról a színes szalagok, melyek a sportversenyeken gyakran láthatók a versenyzőkre ragasztva – és elvileg a stabilitást növelni vagy fájdalmat csökkenteni lettek volna hivatottak – a tudomány eredményei szerint semmiféle konkrét előnnyel nem rendelkeznek a szín tiszta placébón kívül. Mégis világszerte elterjedtek, mert rengetegen érzik magukat jobban a ragasztás után  – a szóhasználat fontos itt: nem lesznek jobban, hanem érzik magukat jobban.

Ennek az egyik oka többek közt az, hogy semmi nem tudja “színesebben”, szavak nélkül,  fél másodperc alatt elmondani, hogy

“fájdalmaim vannak, de azért én keményen tolom.”.

Az ilyesminek van egy óriási, járulékos pszichológiai előnye.

A fájdalom és a gerincbetegség bár borzalmasan kellemetlen dolog, ennek ellenére több előnye is tud lenni:

• Egy kemény férfiembernek sokszor nem fér bele elmondani,  hogy elfáradt, törődésre vágyik, vagy kicsit már visszavenne a munkából. 
• Hogy férne bele egy lelkiismeretes, jól nevelt, a szüleinek egész életére hálával tartozó középkörú nő etikájába az, hogy
  “semmi kedvem nincs már mindennap hazautazni, és ápolni az idős anyámat” 
• vagy épp hogy:  már belefáradtam a munkába és váltanék, de nem akarom felborítani a céget ami rám épül, és én adok munkát 6 embernek…

Sokaknak az ilyesmi abszlút nem fér bele – mert mind lelkiismeretesek, önzetlenek, tisztességesek vagyunk abban tündérmesében,
amit egykor magukról írtunk. – aztán jön egy “megmentő” gerincfájdalom – ami egy lábba sugárzó fájdalommal kisangyalként kiment a kínos helyzetekből.

A száz éve ott lévő, teljesen tünemetes gerincsérv egyszercsak
“belobban” és tünetet okoz.

A rutinos, gerinccel foglalkozó fizioterápiás szakember pontosan látja, hogy ezek a páciensek bár a felszínen nagyon meg akarnak gyógyulni,
de amikor mesélnek a tüneteikről, mindig ott van az arcukon egy halvány, de “földöntúli” mosoly…
Mintha szeretettel, és némi tisztelettel, akár titkolt örömmel is beszélnének a tünetről.

Nem véletlenül: a tünet maga sokkal könnyebben elviselhető, mint a konfliktus, amit “kitakar”.

A karakter sokszor felismerhető:

Lehet ő a lelkiismeretes,  szorgalmas, erős és felelőségteljes ember, aki beleáll, és “megcsinálja” a dolgokat…

Ők azok akik a “felszínen” erősen hiszik, hogy meg akarnak gyógyulni – talán szükségük is van egy célzott mozgásterápiára, hiszen a sérv ott van és “él”…
( már ha tényleg ott van és él, mert gyakrabban a tünetet a koran megfelelő – néha félrevezető –  MRI jelek ellenére a nem specifikus fájdalom formájában jelentkezik )

…de a terápia jóval fontosabb része kellene, hogy legyen a helyzet felszínre hozása, a helyes megküzdési stratégia és a hozzá szükséges erőforrások megkeresésre.
Ez azonban nagyon nehéz ügy, hiszen a tünet oka nagyrészt az, hogy nincs meg az erőforrás a probléma kezeléséhez.

Itt az eredmények sokszor döcögősek, átmenetiek, és a folyamat erősen igénybe veszi a mozgásterápiás szakembert és a beteget is, akinek sokkal többet és
team munkában célzottabban tudna segíteni egy vele együtt rezonáló pszichológus és egy erős önismereti munka…

Figyelj rám – mert amúgy senki nem teszi
– tenni pedig nem merek érte:

Az előbbi karakter ellentéte, az alacsony “energiaszinttel” rendelkező páciens, aki a tünetei által, kerülőúton kap törődést,
figyelmet, vagy kerüli el a nehéz élethelyzeteket, konfliktusait:

• Fiatal pár, ahol a lányt az állandó gerincfájdalma miatt az aggódó párja hozza…
  Bár szomorúan fájdalmas az arca, de a tünetek elmondása közben mégis folyamatosan mosolyog…
  ( vajon ha nem itt lennének és nem ezzel foglalkoznának, akkor mit csinálnának ??? lenne bármi közös témájuk??? )
• Válófélben lévő szülőkkel érkező, súlyos gerincfájdalommal rendelkező gyermek.
  ( természetesen az aggódó szülők a kezelésre együtt hordják a gyereket és addig sem veszekednek )
• A harmincnyolc éves fiú, akit röviddel az esküvője után, az ötvenhat éves anyukája hoz a rendelőbe…
  (az anya intézi az időpontot, ő meséli el a tüneteket, ő ül be még a beteg számára fenntartott székbe is… )

Ezek a betegek a mozgásterápia szinte garantált kudarcai lesznek,
ráadásul – erősen hozzájárulnak a gyógytornászok kiégéséhez is.

Hiszen a tünet náluk sokszor egy kellemes paravánná válik, ami mögé bújva el lehet hajolni minden komoly beszélgetés, változtatás,
döntés és vihar elől…

• Az erősen introvertált gyermek tartásának – aki a lelke mélyén saját “rosszaságát” hibáztatja a szülei válásáért, miközben belül konstans retteg a szülei elvesztésétől –
  rezdülései szinte olvashatók a gyógytornász számára, aki ismeri a gyermekkorban kialakuló idegi mintázatok, a krónikus stressz és a tünetek összefüggésének kapcsolatát,
  így kis eséllyel látja a mozgásterápia szintjén megoldhatónak a tünetet – ami ha rövid távra is, de közös platformra helyezi a marakodó szülőket.
  Ha a probléma megoldódna,  az a gyermek mágikus gondolkodásában egy jóval nagyobb problémát szülne – és felerősítené a szülők végleges elvesztésének félelmét…
• Az anyja által játékszernek szült 38 éves “kisfiú” kirepüléséből származó játszma minden feszültsége pedig szinte tapinható a rendelőben.

Ez csak két egyszerű példa, de jól látható belőlük, hogy számos esetben a tünet egy nagyon komoly – akár generációkon átívelő játszma apró részeleme –
és ez a játszma sok esetben húzhatja magával – szippanthatja be a terapeutát –  akit elvileg azért fizetnek, hogy mulassza el a tünetet.

Azt a tünetet, ami fenntart egy olyan status quó-t, aminek a felbomlását
lényegesen nehezebb lenne elviselni, mint a tünetet magát…

Rövid sidenote: 

Ha egy jó érzékű terapeutában felmerül, hogy betegségelőny / játszma áll az amúgy teljesen valós és kellemetlen tünetek hátterében, akkor mindig lesz vele szemben legalább egy lelet / MRI kép / ellenvélemény,
amit meggyőző “alibiként” szolgálhat a tünet számára – és máris adott egy újabb konfliktus, egy újabb issue a terapeutával – amire a valódi gond helyett fókuszálni lehet.

Ezek a páciensek – teljesen öntudatlanul, és ritkán rossz szándékkal – igen jó érzékkel és kifinomult rutinnal tudják a játszájukba vonni a terapeutát, a családtagokat és az ismerőseiket.
Egy ilyen helyztet a kolléga részéről rengeteg energiába, finom kommunikációba kerül kezelni, így amíg a cikk elején említett “9-10%” szöveti sérülés miatt tünetet okozó páciens a terapeuta könnyű,
inspiráló és jó eséllyel sikeres esetei lesznek, úgy a betegsélyelőnyből származó tünetekkel rendelkező esetei a nehéz napjainak, fáradtságának és idő előtti kiégésének egyik komoly okává válhat.

A beteg játszmája sokszor nehéz
helyzetbe hozza a terapeutát:

A szomatizáló betegek egy része pontosan tisztában van azzal, hogy mi lehet a fájdalmuk eredete és mosolyog, amikor látja, hogy a terapeuta is sejti ezt,
egy részük viszont olyan mélyre rejti el a tünetek valódi okát, hogy konkrétan dühös lesz a kollégára, ha az véleményt nyilvánít.
( kognitív disszonancia)

A terapeutának az ilyen jellegű konfrontáció előtt mindig meg kell hoznia egy döntést, hogy mozgásterápiát “hazudva” kiszolgálja a “színházat” – és szereplőként beszáll a játszmába
– kiszolgálva az előnnyel járó tünetet, ezzel újabb lapot adva magának az alapproblémának…

…vagy nevén nevezve a dolgot bevállalja, hogy rövidre zárja a kapcsolatot,
és továbbirányítja a beteget.

Ez azonban ez emberileg is egy nehéz helyzet.

Egyrészt, mert ebben az esetben kockáztatnia kell, hogy ő válik a “rossz emberré” aki nem az elvárásoknak megfelelően segít a fájdalmaktól szenvedő páciensnek, másrészt azért, mert maga a segítő foglalkozás néha
(igen gyakran?) szintén egy kő kemény szerep, amibe ritkán fér bele, hogy a segítő rossz ember legyen, és ez a kontextus megmentő – áldozat játszmák sorát indíthatja el
– amibe ezek a betegek meglehetősen nagy rutinnal tudják behúzni a terapeutát.

/ először : nem kaptam máshol segítséget, maga az egyetlen jó szakember / csak maga tud segíteni nekem / adjon egy esélyt, stb…
végül: aztán pár sikeres pillanat után kiderül, hogy a kezelés mégsem “működött”, akkor számon lehet kérni a kollégát amivel szintén sok figyelem nyerhető…/

A terapeutának ezért professzionálisnak kell lennie, mert egy megmentő játszma vége mindig az, hogy mindkét fél rosszul jár.

( tovább nehezíti a szituációt, hogy terapeuta a fent vázolt okokból sosem lehet 110%-osan biztos a tünet pontos okában,
így sosem lehet 100%-osan biztos a dolgában.)

Hogy miért mondhatta Nachemson professzor, hogy aki azt állítja, hogy tudja, hogy mitől fáj az emberek dereka,
az egy “full of shit”?

Mert a fentiekkel még csak a felszínt karcolgattuk, és egy “átlagos” derékfájás ezeknek a komponenseknek mindig egy egyéni arányű “vegyesfelvágottjából” áll.
Hogy kinél milyen százalékban, és ezáltal milyen megközelítésre téve a fókuszt lehet elérni eredményt, azt ember és terapeuta legyen a talpán, aki előre vagy akár menet közben meg tudja mondani.

Egyelten dolog biztos csak:

A fájdalom mindig valós, és mindig szenvedést okoz a páciensnek…

Ugye, hogy ha mögé megyünk ennek a gondolatnak, már nem is tűnik akkor közhelynek?

Ill. még egy – és talán ezt a gondolatot érdemes leginkább elvinni ebből a bejegyzésből:

Egyáltalán nem kell tökéletes gerinccel rendelkeznünk ahhoz,
hogy egészen jól működjön a dolog…

The post A gerincfájdalom eredete – és a terapeuta jó és rossz napjai… appeared first on Porckorong.hu.

ROPOGÓ ÍZÜLETEK  – KÁROS-E ROPOGTATNI ŐKET?

Tudtad, hogy az “alfa antilopok” a dominanciájuk fitogtatásaként gyakran ropogtatják a térdüket?

Az emberek többségének sokszor nagyon szilárd elképzelése van arról, hogy az ízületek ropogtatása káros vagy hasznos…

• Sokan azt hiszik, hogy ilyenkor túlnyúlnak az ízületi szalagok, amivel kopáshoz vezet a gyakori kiroppantás manővere…
• Sokan pedig abban hisznek, hogy amikor a csontkovács “helyreteszi a csigolyát” – akkor az ízület kattanása pont az egyik legjobb dolog,
  ami az “elmozdult” csigolyákkal történhet.

De mi a valóság?
Ebben a bejegyzésben ennek nézünk utána…
(Olvasási idő: 2 perc…)

Mi történik az ízületek roppanáskor:

Sokáig a fizioterápia kínos vakfoltja volt, hogy nem tudtuk pontosan, hogy mi is történik akkor, amikor kiroppan egy ízület.
Elméletek sora keringett a szakemberek között, de a hetvenes évek óta már elég jó eséllyel sejtettük,
hogy roppanáskor az ízületban találkozó két csont egymással érintkező felszínei közti folyadékban keletkezhet egy vákum.
Úgy gondoltuk, hogy ennek a vákumnak a hatására kis gázbuborékok durrannak ki az ízületen belül, ami a jellegzetesen idegesítő csontos,
kattanó hanggal jár.

Kicsit egyszerűbben úgy tudod el képzelni ezt, mint amikor lecsavarod egy befőttes üveg kupakját, és az durran egyet.

A dinamikus MRI készülekek megjelenése óta ez a feltelezés szerencsére már biztos ténnyé vált,
mert a jelenség akár meg is nézhető:

De vajon lesz-e gond a ropogó ízületek miatt?

Ez az a téma, amiről mindenkinek van véleménye és tapasztlata…

• Van, aki azt mondja, hogy káros a ropogtatás, mert túlnyújtja az ízületi szalagokat,
  és ezzel túlmozgásokat, majd ennek következtében idővel kopásokat okoz.
• Van, aki azt mondja, hogy az ízületi felszínek távolítása javítja az ízületi folyadék áramlását, így a dolog még egészséges is lehet…

…de ahogy Dr. Mark Crislip mondta, az egészségügy három legveszélyesebb szava a “a véleményem szerint”.
Ahogy a gyerekeknek a  fél üveg tiszta cukrot tartalmazó Nutella igen jól tud esni, de mínusz 10 fokban sapkát és sálat felvenni viszont rosszul,
pontosan tudjuk, hogy eü. kérdésekben az általános tapasztalatokra és véleményekre nagyjából mennyit ( sem ) adhatunk…

Inkább nézzük meg, hogy:

Mit mond a ropogatatás hatásáról
a könyörtelenül objektív ide vágó kutatás:

Ma már pontosan látjuk, hogy maga az ízület kiroppantása jellemzően nem káros..

• a ropogtatás nem fokozza az ízületi gyulladás esélyét,
• és ha nem “vadállati” módon csináljuk, akkor
  nem okoz ízületi instabilitást sem, hiszen a testünk lágyrészei pont arra evolválódtak,
  hogy “ne essünk szét”, így nagy baj lenne, ha egy pár pillanatig ható “roppantóerő”
  komoly változásokat tudna  okozni a szakagjaink hosszában.

sőt:

Ha egy ízület betegebbé válik, akkor általában
csökken a “roppanáshajlama”:

Ha elindul valamilyen degeneratív vagy reumatikus folyamat egy ízületben,
annak általában pont csökken a “ropogékonysága”,
hiszen ilyenkor az ízület nedvkeringése csökkenni kezdhet…

…és ha az ízületek ropogásáról beszélünk,
akkor oszlassunk el pár tévhitet:

1. Ha kiroppantják a gerinced, akkor “a helyére kerül” a csigolya?

Pont annyira, amennyire a befőttes üveg kupakja a helyére kerül, amikor kinyitod.
Dehogy…:)
Egyszerűen a két csont távolodik el egymástól az ízületben.

…de ennek a mechanizmusnak a megértéséhez előbb nézzük meg, hogy:

2. Miért akarod állandóan – és miért esik ennyire jól – kiroppantani:

A gerincben azért érez sok ember ingerenciát a “kiroppantásra” mert a csigolyákat távol tartó porkcorongok és/vagy
izomfűző nem töltik be igazán jól ezt a távtartó szerepet:

Ilyenkor az ízületben a két csigolya közelebb kerül, a szalagok lazává vállnak, így kis mikromozgás alakul ki, ami
– hogy elkerüld az ebből adódó irritációt – automatikusan magával hoz egy védekező izomfeszültséget, ami lefogja ezt a túlmozgást.
Ezt érzed feszültség formájában pl. akkor, amikor sokáig állsz, és “téglaérzés lesz a derekadban”.

Az izmoknak ez a folyamatos túlfeszítettsége könnyen az elfáradásukhoz, a benne húzódó kötőszövetek érzékenységéhez vezet.

Ilyenkor a test jelez: “csinálj már valamit…pl. húzd szét ezeket a felszíneket – mondjuk úgy, hogy roppants ki…:) “

Ha kiroppantanak – rotációkor a két ízfelszín eltávolodik – és kis időre megszűnik a fenti ördögi kör.

Az izom ellazulhat, a kis hajszálerek végre nyílni tudnak benne, így kapsz egy megkönnyebbülést.

Persze sokáig nem tudsz majd örülni
– mert ez a hatás alig pár percig tart…

…hiszen ezt az állapotot önmagában semmi nem tartja fent, így a manipulációnak nevezett “ropi” legtöbbször maximum abban segít,
hogy – jó esetben – valamivel könnyebbé teszi egy korrekt mozgásprogram elkezdését
– ami viszont már tartósan is megoldhatja az ún. ízületi instabilitás kérdését.

Ergo nem a sok ropogtatás okoz ízületi instabilitást
– inkább az ízületi instabilitás okoz “roppantáskényszert”.

Összefoglalva:

• a roppantás ( manipuláció ) nem oldja meg az alapproblémát
• de nem is veszélyes./ persze azért vannak kivételek: ha nem saját magadnak csinálod, vagy orvos / gyógytornász csinálja rajtad, hanem pl. egy képzetlen csontkovács. Ott a mozdulatok hirtelen volta miatt azért pár ízületen kívüli szövet meg tud sérülni.  Tipikus veszélyforrást a nyak eltekerésekor bekövetkező csigolya verőér  szakadás – és az ebből adódó stroke. Tudtad, hogy negyven alatti strokehalálozások egyik leggyakoribb oka a nyaki gerinc manipulációja? Érdemes tehát nagyon meggondolni, hogy kinek hagyod, hogy elcsavarja fejed. Bővebben erről itt olvashatsz.

Ergo ha magadnak csinálod a ropogtatást, akkor a dolog abszolút nem vészes, és attól sem kell félni, hogy a gyereked keze remegni fog, ha sokat ropogtatja az ujjait.  Viszont ha valamid fáj, akkor hosszú távon azért mindenképp célszerűbb a “ropogatás” helyett valamilyen célzottabb és rendszerszintűbb megoldásban – pl. a rendszeres mozgásban gondolkodni a tartós enyhülésért.

Köszi, hogy végigolvastad!
Ha érdekel ez a téma, akkor az oldalon itt talász több infót a porckorong és gerincbarát edzés további alapelveiről.

Üdvözlettel:
Bene Máté

The post Ropogó ízületek – káros-e az ízületeid ropogtatása? appeared first on Porckorong.hu.

Tegnap előadhattam az ország első virtuális fitness napján, a Bánkuti Gabi és Péntek Enikő áltlal szervezett Fit4Good
-on.

/ off: Nagyon jó hangulatú, vér profi rendezvény volt. Ezúton is gratulálok a szervezőknek
– és köszönöm a lehetőséget! /

A 15 perces előadás csupa izgalmas témát feszeget a test szöveteinek ideális (sport)terhelésével kapcsolatban –
ha szeretsz mozogni, akkor nézd meg!
Csemege lesz számodra!

Miről lesz szó:

-hogyan járulhat hozzá a guggolás a későbbi csontritkulásos csigolyatörések elkerüléséhez – már ha okosan csinálod…
– és milyen úton okozhat gyors porckorong degenerációkat – ha ész nélkül…

– milyen úton erősítheti meg a futás a porckorongokat
– és milyen esetben “vonzhatsz be” pl. a jógaóra harcos pózaival
a harmónia és stabilitás helyett hosszú távon egy csípőprotézist…

Ha szeretsz mozogni, akkor érdemes megnézni – full hasznos, és használható elveket mutat.

…ha pedig még nem láttad a Fit4Good-ot akkor érdemes átnézni Gabiék oldalára!
Baromi jó edzések vannak fenn – én már kipróbáltam párat.

Üdv:
Máté

The post Hogyan terheld a szöveteid, hogy ellenállóbb legyél – Fit4Good előadás appeared first on Porckorong.hu.

Az NMPT egy lényeglátó út a gerincproblémák megelőzésére.
Nem használ olyan városi legendákat, melyek a fitnessben szinte mindenhol jelen vannak.
Nem mondja azt, hogy:
– óriási hátizom erőre van szükség a fájdalommentes gerinchez ( mert nincs )
– nyújtani kell a fasciákat ( nagy baj lenne, ha erre képesek lennénk 🙂 )
– nem is akar állandóan izmokat nyújtani.

Helyette nagyon fókuszáltan arra törekszik, hogy megtanítsa Neked azt, ami tényleg szükséges a gerinc – és az ízületek – egészségének fenntartásához / visszaállításához:

– azok az erők, melyek akár csak egy lépéskor a testben közlekednek, erős hatással bírnak az ízületeinkre. Gondolj csak arra, amikor mész le egy lépcsőn, és azt hiszed, hogy van még egy lépcsőfok, de nincs… A talajreakciós erő ilyenkor megüti valamelyik ízületet, mert az idegrendszer nem készült fel annak az elvezetésére.

– Ma már tudjuk, hogy ha az idegrendszer ügyesen képes olyan sorrendben kapcsolgatni az izmokat, hogy azok megfelelelő ütemben és sorrendben elvezetik és kibalanszolják ezeket az erőket, akkor tudják az ízületeink – és a gerincünk – jól érezni magukat, hiszen ilyenkor nem terheljük túl egyetlen alkatrészünket sem.

– Ez a jelenség a titka például annak, hogy egész rossz állapotú porckorongokkal teljesen egészésges / fájdalommentes lehet az ember.

NMPT országszerte:

Az NMPT instruktorok elérhetőségét megtalálod itt:
https://porckorong.hu/kollegak/kategoria/nmpt-instruktor/

The post NMPT – út a gerincproblémák megelőzésére appeared first on Porckorong.hu.

Regeteget vezetek, és ilyenkor általában szakmai anyagokat hallgatok. Ezeket előre kiválogatom, letöltöm, így nem vesznek kárba az pályán töltött órák. Viszont mindig eljön az a kilométer, amikor túlcsordul az infó, nehézzé válik az angol, és menthetetlenül “betelik a puffer”…

Ez után már csak a kamaszkorom zenéivel – nem akarod tudni mik ezek – vagy izgalmas emberekkel készült interjúk halgatásával szoktam lazítani, így a hosszabb utak előtt mindig betárazok ilyenekkel is.  

Egy ilyen “mit hallgassak Szeged felé” dilemmában futottam bele a motivációs tréner youtube csatornájába, ahol Dr. Máté Gáborral, Dr. Buda Lászlóval, Tonk Emillel, Kulcsár Tiborral, stb… csinált interjúkat.

( Ezekben mindig azt az “egyelten mondatot” keresem, ami inspirál, amit tovább tudok vinni, ami “erősíti a mátrixot”. )

Amikor pár napja megjelent a telefonomon Péter felkérése egy gerincprevenciós interjú kapcsán
– pont ugyanerre a csatornára 🙂 –  két okból is örültem:

– Egyrészt mert tudom, hogy Szabó Péteren keresztül egy sor új emberhez jut el a porckorong.hu üzenete. 
– És van pár új “egyetlen mondatom”, amit beszélgetős formában mindig könnyebb közvetíteni…:)

Nézd meg, ha jól jön egy kis inspiráció! 🙂 


Üdv:
Máté

The post Teremtsd újra önmagad interjú – Bene Máté porckorong.hu appeared first on Porckorong.hu.

Amikor valaki megkapja az anterolisthesis vagy retrolisthesis diagnózist, általában egy ideje már fáj a dereka, és egy RTG vagy MRI felvételen látszott ez az elváltozás.

Ilyenkor az ember kíváncsi rá, hogy:

– mit is jelent ez a csigolycsúszás pontosan?
– Mennyire veszélyes egy antero vagy retrolisthesis,
– Mi okozza ezt?
– És természetesen, hogy mit lehet tenni ellene.

Ebben videóban ennek nézzünk utána.

Nagyon fontos tudni, hogy antero vagy retrolisthesis teljesen egészséges tünetmentes emberek gerincében is rendszeresen előfordul.

Az anterolisthesis a csigolya enyhe előre míg a retrolisthesis a csigolya enyhe hátra csúszását jelenti az alatta vagy felette álló csigolyához képest. A jelenség lényege hogy ezzel a teljesen öntudatlan, gerincvelői reflexeken alapuló elmozdulással az idegrendszer kivédi azokat a potenciális irritációkat, melyiket a két csigolya például a csigolyaközti ízület tokján fejtenek ki abban az esetben, ha a gerinc működése közben az izmok működése már nem tudja teljesen tehermentesíteni a csigolyapárt.

Legtöbbször sem az antero sem retrolisthesis önmagában nem veszélyes, viszont jó esélyel jelzi azt, hogy a gerincet stabilizáló finom ideg-izom koordináció már nincs a helyzet magaslatán, így a gerinc az optimálisnál több terhelést kap az érintett csiglyapárnál, ezért egy célzott, modern felfogású mozgásterápia alkalmazása ilyen esetben mindig javasolt.

A csatolt videóban átnézzük a jelenség okait, hátterét, megoldási lehetőségeit és azt hogy mivel szokták a páciensek keverni ezt a jelenséget – spondylolisthesis – amikor a friss MRI vagy röntgen leletüket önállóan próbálják – pl. a Google segítségével elemezni és értelmezni.

Ebben az anyagban az tanítom, hogyan lehet úgy használni a gerincet, hogy azokkal az “ingerekkel etessük” ami szükséges az egyre jobb, egészségesebb működéshez:

https://porckorong.hu/agyeki-porckorongserv-oktatoanyag/

The post Anterolisthesis és retrolisthesis – mi ez, és mit kezdhetünk vele? appeared first on Porckorong.hu.

Tamara Vácon NMPT instruktor, aki a következő sorrendben mutatta be magát:

Dobák Tamara vagyok, feleség, háromgyermekes édesanya, NMPT Instruktor, edző, hobbifutó és építészmérnök. Ezt a sorrendet tartom helyesnek és törekszem rá, hogy többnyire tartsam is. Sokszor borul ugyan a rend, de legalább van egy irány, amihez lehet igazodni, amihez vissza lehet térni. Az építészet jelenleg parkolópályán pihen, de egyrészt soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, másrészt a mérnöki hozzáállás meghatározó az életem többi területén is. Igen, jól látod, elöbb van az „NMPT Instruktor” és utána az „edző”. 😊

Mit a cél, amikor a vendég először jön hozzád órára? 

A legfontosabb célom mindig az, hogy mosolyogva távozzon. Nevezhetjük ezt rövid távú célnak.
A hosszú távú célokat nehezebb általánosítani, de mindig elsősorban a minőséggel vannak összefüggésben.
Csoportos órán az a célom, hogy egyre pontosabbak és szebbek legyenek a mozdulatai, egyre szebb legyen a testtartása.
Egyéni foglalkozáson mindig megkérdezem, hogy ő mit szeretne elérni.
Ehhez igazítjuk a többi fontos dolgot. 

Gerincprevenciós szempontból mire tesziktek a fókuszt?

A gerincünk egészségének a megőrzéséért mi magunk tehetünk a legtöbbet. Ha ezt megérti a vendég, az már fél siker, a rövid távú cél kipipálva.
A hosszú távú célom pedig az, hogy ráérezzen a könnyed, feszültségektől mentes testtartásra, és egyre többször emlékeztesse magát erre a mindennapokban egészen addig, amíg teljesen természetessé válik. Fontos az aktív, mozgékony életmód, de legalább ennyire fontos a hétköznapi tevékenységeink közbeni testtartásunk. Nem biztos, hogy feltűnt, de szándékosan nem “sportos életmódot” említettem. Apósom például soha életében nem sportolt. De ösztönösen gyönyörű testtartással, aktív, mozgékony életet él. 78 éves, és soha, semmilyen mozgásszervi panasza nem volt.

Segít a korábbi hivatásod ebben?  

Természetesen.  Tudatos, részletes tervek szükségesek, stabil alapokra lehet építeni,  pontos, precíz legyen a kivitelezés,
a lényeg mindig az apró részletekben rejlik…  Most melyik hivatásomról is beszélünk?😊

Amúgy miért / minek a hatására váltottál ekkorát a karrieredben? 

Az én esetemben ez nem volt előre eltervezett, tudatos váltás, egyszerűen a hobbim kinőtte magát.
Egyre több és több órát tartottam, egyre több edzői tanfolyamon vettem részt, egyre jobban érdekelt ez a téma, de kezdtem azt is érezni, hogy minden mással együtt már túl sok volt. Örülök, hogy választottam és váltottam.

Miért érezted úgy, hogy érdekel az NMPT? 

Kerestem a megoldást a saját nyűgjeimre, szerettem volna megérteni a saját gyenge pontjaimat.
Mivel a saját bőrömön – gerincemen – tapasztaltam az NMPT hatását – varázsát, nem csoda, hogy elköltelezett híve vagyok.

Van kedvenc NMPT-s sztorid? 

Az egyik kedves vendégem egyszer azt mondta egy csoportos NMPT óra után:
„Úgy érzem magam, mintha  Aero Boci csoki lennék – könnyed, levegős, szellős vagyok.”
Nagyot kacagtunk ezen, azóta is gyakran emlegetjük. 😊

Miért van ennyi gerincproblémás ember? 

Talán összetettebb, talán egyszerűbb, mint ahogy gondoljuk…
Az biztos, hogy egészen más életet élünk, mint amire teremtve lettünk. Felborult az összhang, felborult az egyensúly. Egyre pörgősebb, egyre bonyolultabb az élet körülöttünk, egyre több inger ér minket. Sokszor heti 2-3 óra sportolás próbál kompenzálni egy egész heti számítógép előtti görnyedést, és ez még a jónak számító eset. Annak természetesen örülhetünk, hogy manapság legalább divat lett sportolni, mozogni.
Legyen minél több követője ennek a divatnak!

Hogy látod a gerincprevenció jövőjét? Merre fog menni a prevenciós szakma? 

Lesz feladat, munka bőven! Fontos lenne minél kisebb korú gyerekekhez eljuttatni a gerincprevenciós szemléletet.
Nem részletezem, mindenki ismeri az okát.

Ha egy óriásplakátra kiírhatnál ebben a témában egyetlen mondatot, mi lenne az? 

Maradj mozgásban!

Végül egy személyes kérdés: mi az a két – most szigorúan nem szakmai – könyv, ami a leginkább hatott Rád?  

Kettőnél sokkal több ilyen van, de Wass Albert: Tizenhárom almafa és Victor Hugo: A nyomorultak című könyvei jutnak
az eszembe leggyakrabban. Mindkettőt többször is elolvastam már. Illetve mindenképpen szeretném megemlíteni a kedvenc versemet is,
Reményik Sándor: Kegyelem.

Aki szeretne csatlakozni Hozzád, hol tud elérni Téged? 

Vácon és Szendehelyen tartom a csoportos óráimat (NMPT, BODYART, DEEPWORK, gerinctorna/Pilates) illetve az egyéni foglalkozásokat is.
Minden információ megtalálható a honlapomon: 
https://dobaktamara.hu/nmpt/
 

The post Interjú az NMPT instruktorral – Dobák Tamara (Vác) appeared first on Porckorong.hu.

Ez a kép megérdemel egy rövid magyarázatot: 

Rotátor köpeny tendinopátia:
A rotátor köpeny az az izomcsoport, ami a felkarcsont fejét rögzíti a vápában, hogy az ízület stabil legyen.
A fájós vállú emberek gyakori sérülése a rotátor köpeny valamelyik ínának ( leggyakrabban supraspinatus) gyulladása, irritációja.

Subacromiális folyadékgyülem:
A supraspinatus ízom ina egy kis alagútban húzódik át a vállcsúcs alatt – és ott sokszor kerül irritáció alá.
Ilyenkor folyadékgyülem kelethezhet – ez is gyakori fájdalomforrás.

Akromioklavikuláris ízület:
ez az az ízület, ahol a kulccsontod és a lapockád a vállcsúccsal találkozik.

Labrum:
ez pedig egy lágyrész – gyűrű, ami a lapocka vápáját mélyíti ki, hogy a felkarcsont feje pontosabbna ízesülhessen vele.

Hogy mi ennek a bejegyzésnek a fő üzenete? 

Egy pillanatig sem az, hogy a struktúra – azaz az alkatrész – nem számít.
Mert nagyon is számít. De ahogy a fájós vállban és a nem fájós vállban található elváltozásokat bemutató infógrafika is fényesen bizonyítja,
a legtöbbször önmagában kevés – és egyéb tényezőkre is szükség lehet a tünetek kialakulásához. Ezek felderítése a 21. századi fájdalomtudomány egyik legizgalmasabb témaköre. 🙂

The post Megdöbbentő kutatási eredmény – ha a “jó vállról” is készül MRI felvétel appeared first on Porckorong.hu.

Ebből a videóból azt tudhatod meg, hogyan függ össze a nyakfájás és a stressz.

A stressz a gerinc nyaki szakaszára hat a legjobban.
Ebből a videóból  kiderül, hogyan – és milyen szokásokkal tudod minimalizálni azt a káros hatást,
amivel a túltolt feszültség  idővel komolyabb nyaki gerinc problémákat okozhat.

Megnézzük a stressz mozgásszervekre gyakorolt hatásának egy tipikus útját, majd
átnézzük, hogyan lehet ezen a hatáson enyhíteni.

Amit érdemes még csinálni:

1. aludd ki magad!

A kutatás szerint a nyaki szegmentális instabilitás tünetei már ettől kiemelkedő mértékben javulnak.
Ha kipihent vagy, magasabb a stressztűrő képességed, a fájdalomküszöböd és javul a tartásod, ami a nyak szintjén mind nagy jelentőségű tényező.

2. javítsd a tartásod!

Ehhez érdemes egy modern szemléletű szakembert keresni, mert a téma egyrészt nagyon összetett, másrészt kevesen értenek hozzá igazán.
Ha egy NMPT instruktorral megjavítjátok a tested biomechanikai elrendezését, akkor egyrészt stressz ide vagy oda – sokkal jobb helyzetben fognak állni a nyaki
csigolya közti ízületeid – így kisebb lesz a sérülés vagy degeneráció esélye.  Másrész az órákon megtanulod felismerni a rossz mintát, és a szokásoddá teszed a korrekciót.

3. ha depressziós vagy, keress megoldást:

Ha megnézzük a firss MRI felvételedet, nem tudjuk belőle megjósolni, hogy a következő három évben fog-e fájni a nyakad.
( rengeteg tünetmentes ember felvétele tele van kiboltosulásokkal, meszes felrakódásokkal, degenerációkkal – mégsem fáj nekik )
Ellenben ha depressziós vagy, szinte biztosan fogsz valamilyen gerinces tünetet mutatni a következő három évben. Sajnos ebben az esetben
a hátfájás nem valódi okát – a depressziót – hanem a degenerációt kezelik – tévesen – ami így eleve kudarcra ítélt történet.

Ha bővebben érdekel a nyaki gerinc javításának / nyaki gerinc problémák megelőzésének az útja, akkor ebben az
anyagomban találsz bővebb információt:

https://porckorong.hu/nyaki-porckorongserv-oktatoanyag/

The post A nyaki gerinc problémák és a stressz kapcsolata appeared first on Porckorong.hu.

Fájhat-e egy porckorongsérv egy olyan ideg lefutása mentén, ami az MRI lelet kézhez kapása utáni első “netes tájékozódásod” után nem illik a képbe?

Röviden: nagyon is! 

Viszont rögtön két fontos dolog:

• Egy MRI felvétel NEM(!) diagnózis:

Egy MRI felvétel nem a fájdalom okát mutatja meg, hanem a gerinced anatómiáját. ( Azt is egy tehermentes, fekvő helyzetben, ami mozgás és funkció közben egész másképp mutathat.) Másrészt rengeteg teljesen tünetmentes ember MRI lelete is “tele lenne” porckorongsérvekkel, kiboltosulásokkal, degenerációkkal – csak épp semmi bajuk nincs, így nem készül róluk felvétel – viszont rengeteg egyéb szövet, és további faktor tud porckorongsérvhez hasonló tüneteket okozni, melyek elkülönítése a szakember számára sem egyszerű menet.

Többek közt ezért nem biztos, hogy egy MRI lelet laikus értelmezésére irányuló kísérletek jó irányba vezetnek. ( Peter O’Sullivan professzor nem véletlen írta meg a nagy port kavaró cikkét “Hagyjuk már abba a károkozást a felesleges képalkotó vizsgálatokkal” címmel.

– az ilyesmiről részletesebben olvashatsz ( érdemes) itt:

https://porckorong.hu/blog/sajnalom-olyan-a-gerince-mint-egy-110-evese/ 

Ezért (is) tartom szerencsésebbnek – a terület végtelen összetettsége miatt is –  netes böngészés helyett keresni egy olyan szakembert,
aki tényleg megfelelő alapokkal és hozzáértéssel rendelkezik a témában + szán Rád elég időt. A szakember hozzáértése és hozzáállása úgy gondolom, hogy kulcselem.

MIÉRT?

Ha valaki nem “életmódszerűen a gerincterápia témakörében él”, nincsenek meg a betonstabil alapjai, és nem követi a tudomány napi fejlődését a területen, akkor a rengeteg egymásnak látszólag ellentmondó információ, elavult hitek, modernnek kikiáltott “terápiás hájpok” egyaránt könnyen félrevihetik.

Az ilyesmi a páciensnek is bizonytalanságot okoz, és az ebből származó feszültség nem segíti a gyors,
a lehető legzökkenőmentesebb gyógyulási folyamatot.

A fent említett hozzáértéssel úgy gondolom, hogy jellemzően orvosok és a területre szakosodott gyógytornászok rendelkeznek, mert ők tanulják meg azokat az alapokat, melyek a téma kellően komplex megismeréséhez – és egy biztosabb döntéshozatali folyamathoz szükségesek. / magas szintű anatómia, biomechanika, reumatológia, neurológia, fájdalomtudomány, stb…stb…stb…/

…………………………………………………………………………………………………………………………

A mozgásterápiában az ADT-s gyógytornász kollégák jellemzően ennek a szintnek a művelésére törekszenek, és szívesen segítenek ha a degeneratív gerincproblémákról van szó.

The post Fájhat-e a porckorongsérv egy másik ideg lefutása mentén? appeared first on Porckorong.hu.

Ebben a bejegyzésben átvesszük, amit a spondylolisthesisről tudni érdemes:

• mit jelent a kifejezés?
• hogy alakul ki a spondylolisthesis?
• mennyire súlyos dolog?
• lehet-e vele normális életet élni / sportolni?
• hogyan lehet meggyógyítani?

Ha érdekelt vagy a témában, érdemes végigolvasni a bejegyzést, vagy megnézni a videót.

Mi a spondylolisthesis?

Az alábbi kép egy egészséges ágyéki csigolyát ábrázol.
A képen látható a csigolya teste, erről ível hátrafelé a csigolyaív, amiről a csigolyákat összekötő ízületek
felszínei, és többek között az a hátsó tövisnyúlvány is leágazik, amit tapizni tudsz magadon.

Az alábbi képen pedig egy normálisan felépülő ágyéki gerincet látsz.
A csigolyák kb. egy vonalban helyezkednek el egymáshoz képest.

A spondylolisthesis az az állapot, amikor:

1. a csigolya ívének a hátsó része ( pars) eltörött.
2. és ennek köszönhetően a felső csigolya ( és vele együtt az összes többi ) kissé előre csúszik.

Bár tudom, hogy nagyon rosszul néz ki ezen a képen a dolog – főleg ha először látsz ilyesmit –  de tudod kell,
hogy Magyarországon kb. 330.000 (!) ember él spondylolisthesissel, és legtöbbjük nem is tudja, hogy van neki
– mert számukra teljesen marad. Sportolnak, terhelnek, élik a világukat…

Persze sajnos nem mindig magad tünetmentes…

Hogyan alakul ki a spondylolisthesis?

A spondylolisthesises emberek döntő részének a csigolyaív hátsó része kicsit kevésbé fejlődik erősre
( ez nevezzük spondilolysisnek), aztán egy mechanikai behatás, vagy pusztán a gerinc saját terhelése töri el a csontot és váltja ki a csúszást.

Persze tudjuk tetézni a helyzetet. Tornász kislányok között a csigolyaívszakadás pl. sokkal gyakoribb.
A jelenség megértése érdekében nézzük meg, hogy miért:

Ha elmész egy henteshez, és szerzel egy csigolyát, akkor könnyen ki tudod próbálni, hogy a csigolyák hátsó
nyúlványa és a csigolyatest között van egy kis mozgás – pár fok játék.

(Ez olyan játék, aminek a természetben elég ritkán vannak a csigolyáink kitéve.)

Ha egy 6 éves kislányt a túlbuzgó anyukája elvisz egy túlbuzgó RSG oktatóhoz, ahol
a gerincét nagy mozgástartományon, rendszeresen nagy erővel mozgatnak előre és hátra, akkor
pont azt csináljuk a képen látható csigolyájával, mint kihajtogatott gemkapoccsal, amit mozgatsz oda és
vissza. A fáradásos töréshez nem kell sok… Igy még akár egészségesen kifejlődött csigolya ívet is tönkre lehet
tenni.

( idézem Róbert tanárnőt a középiskolából, amikor a fél osztály mankóval jött haza a sítáborból: a sport egészséges )

Mennyire súlyos probléma egy spondylolisthesis:

• A teljesen tünetmentes emberek kb. három százalékának van spondylolisthesis-e.
  ( ők általában sosem tudják meg, hogy van nekik )
• Akinek van csigolyív szakadása, annak az esetek kb. felében okoz tünetet.
• A tünetet okozó spondylolisthesisek közül 90%-ot a hétköznapi élet átgondolásával és tornával karban lehet tartani.
• A tünetet okozó csigolyaív szakadások közül 100-ból kevesebb, mint 10 juthat el műtétig.

Szinte hallom a felmerülő kérdésed: ha eltörik egy csigolya íve és az egész gerinc “elindul” a hasüreg felé,
akkor hogyan lehetséges, hogy ez ennyire ritkán okoz tünetet?

Úgy, hogy a gerincünk szerencsére nem csak a csigolyákból áll. 

• A csigolyák elülső részén húzódik egy extrém erős szalag, ami rögtön ellenáll a csúszásnak.
• A porckorong külső rostos rétegének a kollagén rostjai milliónyi kis szalagként szintén “fogják” a rendszert.
• A csigolyák hátsó részén is húzódik egy szalag, ami szintén erős stabilizáló szerepet tölt be….a legszebb, hogy a youtube nagytudású gerincguruinak konkrétan káros nézőpontja ellenére szerencsére
  nem vagyunk Jenga: a gerinc egy rendkívül túlbiztosított szerkezet, és bár a csigolyaívszakadás esetén a stabilitását
  biztosító alkatrészek közül néhány nem fog a rendelkezésünkre állni, de még a továbbra is hadra fogható fenti alkatrészek
  mellett is akad egy erős fegyverünk a gravitációval – ezáltal a csúszás fokozódásával – szemben: az idegrendszerünk.Ez képes olyan finom együttműködéssel összehuzalozni az izmaink munkáját, hogy szintén jelentős terhet vegyen le a
  gerincről. Ezek a tényezők teszik lehetővé, hogy Andre Agassi spondylolisthesissel nyerjen Grand Slam tornát.

Mit jelent a diagnózison a miliméter vagy a grade jelzés?

A spondylolisthesist legjobban RTG-vel lehet diagnosztizálni. Fekve készült MRI-n a csúszás mértéke általában
– terhelés hiányában – nem látható teljes mértékben.

A csúszás mértékét miliméterben vagy a mostanában gyakoribb Meyerding klasszifikáció szerint fokozatokban
( Grade 1 – 5) jelzik. Ennél csigolyát képzeletben 4 negyedre osztják. A grade fokozat azon múlik, hogy melyik negyedben
helyezkedik el a felette lévő csigolya hátsó sarka.

• grade I: 0-25% -os csúszás
• grade II: 26-50% – os csúszás
• grade III: 51-75% – os csúszás
• grade IV: 76-100% – os csúszás
• grade V  : >100% – os csúszás

A csúszás mértéke meglepő módon NEM (!) függ össze a fájdalom vagy a tünetek mértékével, azaz jó nagy csúszásod is
lehet bármiféle tünet nélkül, ill. ha van a RTG-den csigolyaív szakadásos csúszás, az még nem biztos, hogy a fájdalmat okát
magyarázza meg, mert fájhat akár valami olyan apróság is, ami nem is látszik a képen.  ( pl. izom vagy lágyrészfájdalom )

( off: pár éve a fizioterápiás social médiában körbement egy MRI felvétel egy Grade V-ös spondyval
rendelkező terhes nőről – az L5-ös csigolyája konkrétan “beesett” az S1 elé – és nem tudott róla, mert
nem volt tünete…)

Tulajdonképpen mi fáj a csigolyaív szakadásnál?

• A spondylolisthesissel az a fő probléma, hogy a csigolyák többet tudnak mozogni, mint rendesen.
  Ezek a túlmozgások irritációt okozhatnak a csigolyákat összekötő ízület érzőidegekkel ellátott tokjában.
  Ez ugyanaz a fájdalom, amit a csigolyacsúszás nélküli ember is tapasztalni tud hosszú egy helyben álláskor,
  monoton lassú járáskor, vagy homorításokkor. A spondylolisthesises embernek ezekre nagyobb esélye van.
• Mivel a porckorongokra nagyobb terhelés és nyíróerő hárul, sokkal könnyebben sérvesedik vagy boltosul ki a
  porckorong. Igy a tipikus – de nem specifikus – csúszásos tünet a porckorong kiboltosulásának a tünetei.
• Ami konkrétan a csúszás következménye, az a szűkület – a stenosis. Ilyenkor az ember járáskor érzi azt, hogy le kell
  ülnie, előre kell hajolnia. A dolog legsúlyosabb verziója a hol az egyik, hol a másik lábba villanyozó fájdalom.

Hogyan tartsd karban ha van ívszakadásod?

• Első körben vigyázz a porckorongjaidra, mert Nálad ezek szalagként is működnek – ráadásul ők az elsők, akiknek a
  degenerációja miatt a tünetek ki tudnak alakulni. Aludj jókat, szokj le a cigiről, és mozogj rendszeresen. ( bizony! 🙂 )
• Olvasd végig a porckorong.hu porckorongok védelmére vonatkozó blogbejegyzéseit / videóit – ez Neked kb. kötelező olvasmány.
• Legyél erős! Sokkal jobb, ha az izomzatod viszi el a gravitáció következményeit – de okosan erősítsd meg magad…
• Ne homoríts és rotálj – ezek fokozhatják a csúszás mértékét. ( a jóga nem a Te mozgásrendszered, ill. csak akkor, ha az oktató kifejezetten ért a gerincproblémák rehabilitációjához – ma amikor minden 2. edző rehabilitációs trénernek hívnak, hasonló esetben én
  akkor lennék nyugodt, ha megbizonyosodnék a kolléga kompetenciájáról mielőbb a gyakorlatait végezni kezdem. )
• Amikor csak lehet neutrális gerinctartásban hajolj előre.
• Ha nincs még tüneted, akkor kezdj el NMPT-zni, ha van, akkor keress meg egy ADT-s gyógytornászt.

Fogok tudni csigolyaív szakadással normális életet élni?

Butaság lenne a neten keresztül, pontos információk nélkül erre a kérdésre választ adni – került aki ezt megteszi, és
a téged és mindent paramétert ismerő orvosodat keresd meg ez ügyben. Általánosságban az
esetek döntő döntő többségében az emberek képesek erre – okosan végzett sporttal, mozgással, terheléssel együtt.
Andre Agassi pl. elég sokáig elteniszezett vele.

The post Spondylolisthesis – a 3 fő tudnivaló: mit jelent, mennyire súlyos, hogyan gyógyítható? appeared first on Porckorong.hu.

A leggyakoribb porckorongra befutó kérdés
általában nagyjából így néz ki:

“XY vagyok, ez az MRI leletem leírása:

– itt áll egy mri lelet részletes leírása-

Milyen gyakorlatokat csináljak / csinálhatok rá?

Köszi: XY“

Hogy miért tud komoly tévutakhoz vezetni,
amikor azt gondoljuk, hogy önmagában egy
MRI lelet alapján a helyes irányba lehet elindulni
a terápiával – és mi mindenre van még szükség,
hogy a célzás tényleg pontos lehessen készítettem ezt
az ingyenes oktatóvideót.

Ez egy mindenkinek fontos anyag az MRI lelet
jelentőségéről és szerepéről a degeneratív gerincproblémák esetén,
szerintem minden érintett embernek érdemes lehet megnézni.

The post Gerinctorna gyakorlatok MRI lelet alapján? appeared first on Porckorong.hu.

Bene Máté interjúját egy mesterséges intelligenciával a gerincterápia jövőjéről itt olvashatod. 

Árvai Nóra interjúját a mesterséges intelligenciával az endometriózisról itt tudod elolvasni. 

Ha pedig még nem tudod, hogy végignézd-e a teljes beszélgetést, itt megnézhetsz egy 2 perces trailert, amiből kiderül,
hogy mi mindenről volt szó.

The post Hogyan változtatja meg az egészségügyet a mesterséges intelligencia? Beszélgetés Árvai Nórával appeared first on Porckorong.hu.

Mindenhol jártam már de semmi nem működött, viszont láttam a videóit és tudom, hogy CSAK MAGA tud nekem segíteni.”
– hangzik el az a klasszikus bullshit a telefonbeszélgetés elején, amit pár év gyakorlat után nincs olyan terapeuta, aki benyelne…

HOROGNAK HÍVJÁK

A terapeuta nárcizmusának lógatják be a “ments meg” játszmát játszó emberek.
Ha a terapeuta ráharap, akkor meg is nyerte a “megmentő” szerepet. Ez az együttműködés
ugyan a gerincterápia első időszakában igen kellemesen indul – pont mint a drogos és a dealer viszonyában a beetetés fázisa.
Az áldozat kap egy kis kényeztetést, a megmentő pedig élvezheti a kompetencia érzésének kellemes bűvkörét.

Mindenki jól jár,
LEGALÁBB IS ELEINTE…

Aztán jön a játszma forgatókönyvében a menetrendszerű átváltás,
amikor az addigi “áldozat” kezdi el vad tempóban üldözni a megmentőt:

Az egészen barátságos:

“Még ő – maga a nagytudású főguru – sem tudott meggyógyítani, pedig én aztán mindent megpróbáltam….”
( értsd: ez a terapeuta is csak egy inkompetens hülye ) – től az egészen agresszív megoldásokig bármi lehet a
repertoárban, aminek egy dolog sosem része:

A VALÓDI MEGOLDÁSRA VALÓ TÖREKVÉS ERŐS BELSŐ IGÉNYE

Hiszen miről is beszélgetnének a házastársával 25 év nullára kilaposodott házasság után,
ha az “áldozat” hirtelen meggyógyulna, és nem a párjának kéne őt nap mint nap menedzselnie?

Mi lenne, ha az ember egyszer csak ott állna kicsattanó egészségben tünetmentesen?
Még bele kellene állni az összes kemény családi élethelyzetbe – a tünetek sokszor igen “kényelmes” takarója nélkül.

Ezekből a gerincterápiás játszmákból egyetlen módon lehet sérülésmentesen kijönni:

HA NEM SZÁLLSZ BE

Ennek az első lépése, hogy felismered a kivetett horgokat – bár ehhez kell némi rutin.
Illetve tudatos belső munkával módszeresen kiirtasz magadból minden olyasmit, amibe egy ilyen horog bele tud akadni.

A HÖLGGYEL aki a tipikus mondatokkal nyitott a telefonban beszélgetni kezdtünk, és kiderült, hogy:

– kezdődő csontritkulása,
– több gerincsérve,
– porckorong degenerációja,
– kettes típusú cukorbetegsége van,
– erősen elhízott…

…és nem segítenek neki a kezelések.

Hozzáteszem ez egy elég gyakori felállás 50 felett.

Amikor megkérdeztem, hogy mik ezek a kezelések, akkor jött a klasszikus válasz:

– a csontritkulásomra szedem ezt
– a derekamra azt
– a cukromra amazt

és persze

– voltam már fizikoterápián
– az orvos kiírt súlyfürdőre

– el szoktam menni masszázsra, stb. stb..

+ ezek mellett végiglátogatta az összes PASSZÍV kezelést
(minden, amit rajtad csinálnak, de te nem igazán csinálsz semmit)
nyújtó épp trendi csodagyógyítót.

Amikor megkérdeztem, hogy ígértek-e neki végleges megoldást ezektől a terápiás formáktól,
elmondta, hogy ő pontosan tudja, hogy le kéne fogynia és mozognia kéne, DE…

IGEN DE

Az “igen-de” egy másik klasszikus Berne-i játszma elnevezése.
Belemenni pont úgy totálisan felesleges – és pont ugyanúgy nem vezet sehová –
mint megmenteni próbálni egy hivatásos áldozatot. A valódi megoldás ilyenkor mélyebben van,
ahová nekem nincs hozzáférésem.

MIÉRT?

Nem hiszek abban, hogy ha valaki komolyabb problémával rendelkezik,
akkor ne nézne utána a lehetőségeknek, és hogy rövid úton ne lenne egészen pontosan tisztában azzal,
hogy a csontritkulás elleni VALÓDI fegyver a TERHELÉS

(súlyzózás vagy bármilyen ellenállásos tréning), a napfény, és a helyes táplálkozás.

A gerincprobléma ellen pedig a depresszió és a szorongás kezelése, a megfelelő alvás,
és főképp az aktív mozgás – először okosan adagolva terápiaként, aztán az életmód állandó részeként.

A passzív megközelítések FŐKÉNT arra jók, hogy az ilyesmi bevezetését ELEINTE könnyebbé tegyék,
de tartós változást nyilván minimális eséllyel fognak hozni az ember életében / állapotában.

EZT KÉT RÖVID GOOGLE KERESÉS UTÁN MINDENKI PONTOSAN TUDJA

Megkérdeztem a Hölgyet, hogy a mozgással, a fogyással, az életmódváltással hogyan áll.
Miközben hallgattam a feltörő KIFOGÁSHALMAZT, bevillant egy 20 évvel ezelőtti jelenet:

Az ősz hajú gyakorlatvezetőnk szelíd arccal magyaráz egy ütött – kopott székekkel teli mozgásszervi
osztály várójában, miután elment az utolsó páciens:

“Az emberek legalább fele legbelül maga választja a gerincbetegséget,
de ez sosem látná be mert akkor szembesülnie kellene az életével.
Ha őket meg akarod gyógyítani, akkor lassan de biztosan fel fognak zabálni élve.
Ha nem akarsz 10 év alatt teljesen kiégni, akkor azokba tedd az energiát, akik nyitottak
is rá – és motiváltak a gyógyulásra. Hogy honnal fogod látni ki ez???
Ne aggódj, pontosan tudni fogod, hogy kik ezek az emberek.”

Húsz éves – és persze mindenkit megmenti vágyó – kis p%csként minden sejtem vitatkozott vele
– ma viszont pontosan tudom miről beszélt és nem is tudnék jobban egyet érteni vele.

És tényleg pontosan tudjuk…
Gyakran már az első néhány mondat után.

Viszont úgy gondolom, hogy biztosak csak akkor lehetünk abban, hogy ki melyik térfélen focizik,
ha mindenkinek egyformán megtesszük a “felajánlást” egy korrekt, játszmamentes munkára:

“Oké, amit én tudok ajánlani – a nulladik ponttól súlyzózás, pszichológus, fogyás, eleinte kisebb,
majd nagyobb túrák egyenetlen talajon, XY doktor megkeresése cukor ügyben,
YZ doktor ennek és ennek a könyvének az alapos elolvasása-kijegyzetelése,
és a következő évtizedekben ennek a kő kemény betartása. Amikor ezekkel kapcsolatban
erről és erről az eredményről már be tud számolni, kérem hívjon vissza, onnantól van
értelme nekifognunk egy közös munkának”

Amikor érzed, hogy a motiváció és az érdeklődés egy pillanat alatt
hal meg a vonal másik végén…

MÁR NEM TŰNSZ JÓ JÁTSZÓPAJTINAK

Egyrészt nem kaptad be a horgot, másrészt a működő útra mutogatsz
– arra az útra, ami nem is olyan bonyolult – de húsz éve valahogy mindig sikerült módszeresen elkerülni.

The post Az “áldozat”, a “megmentő”, és az “igen-de” játszma a gerincterápiában appeared first on Porckorong.hu.

The post Scheuermann felnőtt korban appeared first on Porckorong.hu.

The post Okozhat-e stroke-ot a csontkovács? ( RÉSZLETES VIDEÓ ) appeared first on Porckorong.hu.

Gyakran érkezik a kérdés: “Fájhat-e a fejem a nyakamtól?”.
A válasz: nagyon is.

Ebben a rövid videóban megmutatom, hogy mi lehet a nyaki gerinc eredetű fájfájások egy jellemző oka,
és mik a mögöttes összefüggések.

Használjátok egészséggel!

Üdv:
m.

The post Fájhat a fejem a nyakamtól? appeared first on Porckorong.hu.

The post Aludni nyakfájás nélkül ( nyaraláskor életmentő tipp!) appeared first on Porckorong.hu.

The post Jó-e az asztalfiók betolás gyakorlat nyaki porckorong sérvre? appeared first on Porckorong.hu.